Egyéb történet 26.

Nem tudok semmit. Semmit sem tudtam meg, hogy miért ilyen a tekintete napok óta.  Csak anynit tudok, hogy újra utálom  matekot...
És nem hiszem el, hogy, 11.es vagyok. És azt sem, hogy "pár hónapnyi"kóma után, hogy bírtam ennyire lemaradni az anyaggal.
Persze, járok mondhatni korrepetálásra, amivel az első fél év anyagait kapom meg tucat számra. Szóval egy büdös szabad percem sincs, mivel szinte két iskolába járok egyszerre, így arra sincs időm, hogy Cassal három szót válltsak, csak itt szünetben - na meg levélben az órák alatt de az más tészta-.
Szo'al itt ülök matekon, és csapdokom a tollat az asztalhoz komótos tempóban, mire Iris, kérlelő nézéssel állít le, már vagy harmadszor...
Sóhajtok, hátra dőlök a székben, majd felfigyelek rá, hogy már tele van írva a nyomorult tábla, nekem meg csak egy sor a füzetembe...profi.
Hajolok előre újból, hogy írjak, és érzem amint a homlokomat eltalja. valami mire felszisszenek. Egy papír galacsin talállt el, ami az ütközést követő pillanatban a földre gurul. Utána nyúlok, és csak ekkor veszem észre, hogy a tanár mérges szemekkel bámul.
- Mi van?- pislogok rá, mikor a markomba rejtettem A galacsint.
- A megoldást.- mondta szúrósszemekkel.
- 5.123.278.098, 004.- vágtam rá spontán, mire csak pislogni tudott, majd a fejét fogva fordult vissza a táblához, és magyarázva valamit firkált rá- számomra csak firka volt na...-.
A markomból, az ölembe ejtettem a galacsint, ahol hangtalanul kinyitottam. Írás alapján egyértelműen Cas.
"Jól vagy? Csak mert vörösebb a fejed mint a hajam xD" írta egy A/4es kockás lapra...totállll pazarlás.
Erre én felé fordultam, - hogy érthető legyen, én ültem az ablak felől az utolsó padban Irissel, ott is bellül, azaz az ablak mellett közvetlen, ő pedig a túlsó oldalon, ugyan ebben a pozitúrában, csak "forever alone" ként, mivel mindenki utál mellett ülni, mivel...idegesítő...szerintük. Én el tudnám viselni...- szóval felé fordultam, és bemutattam neki lazán a középső ujjammal, mire elnyelten röhögni kezdett.
Egyébként a vörösséget az idegességre értette, ha ez nem lenne tiszta.
"Kabbe! XD" dobtam neki vissza ezzel az üzenettel. Sikeresen - mivel célzási képességeim, szép szóval is jó szarok, - elé dobtam...azaz az elötte lévő pad elé.
Ő meg lazán felállt és komótosan oda sétált.
- Maga meg mit csinál?- rivallt rá a tanár.
- Tanár úr kérem, keresem az eredményt.- mondta komoly hanggal, és lehajolva.
A tanár a fejét fogta, a többiek, köztük én is, röhögő görcsben szenvedtünk.
- Hat ez hülye.- vertem a fejemet a padba röhögve, mint egy idióta...bár az is vagyok.

Kint, immár szünetben, az udvaron álltam a suli falánál, és a karkötőmet néztem, amit tőle kaptam karácsonyra. Ja, az is elmúlt, de semmi érdekes sem történt...ami meg igen...arról késöbb.
- tetszik?- kérdezte egy hang felettem mire felkaptam a fejem.
- Hülye! Megijedtem.- kuncogtam fel a végére. Ő mosolyra húzta a száját, majd szó nélkül meg csókolt.
-Te meg mi...- nyöszörögtem ki. Vissza tért eredeti pozíciójába, szólalt meg.
- Azt mondtad kapjam ne nem?- kuncogott fel. Hát ez ez...
- A faszomat...- néztem félre, a két értelmű - sőt több- válaszú mondatommal.
A mondatocskára térdeire ereszkedett, és a farmerom tetejét kezdte piszkálni, mintha le akarná szedni.
- Te meg mit...?!- léptem félre, és csak akkor esett le, hogy ő csak engedelmeskedett. Erre felröhögtem, de végére már a falat csapkodtam a röhögő görcsömben.

- Te annyira hülye vagy.- mosolyogtam rá, immár otthon, a ház előtt.
- Én csak engedelmeskedtem na. Azt sem szabad?- vágott kamu-szomi fejet.
- Áhh nem bírom ezt a fejed!- röhögtem fel, vállára csapva a kezemet.
Immár otthon ültem, és szenvedtem a matek leckémmel. Haza felé jövet folyamán nem történt semmi extra...ha azt nem tekintjük annak, hogy megakart enni, egy fél kilóméter magas kutya, és Cas védett meg...azért nem semmi jelenet volt..
Bár nem csak karcolásokkal úsztam meg, ahogy ő sem. De erről nem most.
Említettem már milyen mocskos dolog a szerelem? Minden időd leköti, szinte semmi jó nincs benne de te még is imádod a helyzetet, és nem akarod, hogy vége legyen.
De ez Cassal vakahogy más...abban pozitív is van. Jól el lehet vele baromkodni, meg...ahh egyszerűen annak is örülök, hogy él...
Senkibe nem estem még bele ennyire...Még Jamesbe sem...bár ő elég durva szerelem volt...vissza sem akarok gondolni.
Apropó James. Ehh igen...nem véletlenül nem tettem eddig szóvá a Lyses találkát, ami nem rég zajlott le. És nem véletlen adtam ennek ilyen csöpögős intrót...
Szóval...Lyssel találkoztam náluk...nem véletlen mondta, hogy hozzájuk menjek...mivel Cas a parkban megláthatott volna, ami nem lett volna jó...mivel, azt tudtam meg, hogy Cas csont féltékeny arra a buzi fejű exemre. És mivel Lysnek nyavalyog folyamatosan, így tudta csak egyedül ő, és azért szólt, mert tudja, hogy ha Cas féltékeny, bármire képes.
Hát konkrétan szivecskék pattogtak a szememből. Hát nem írtó cuki? *w* féééltékeny, hát milyen aranyos...viiii...*3*
Azthiszem Lys nem csoda, hogy csodálkozott mikor a kijelentésére vigyorogva kuncogtam egy fél órát...eh.

- A Qrva életbe nem tudsz kopogni?!- ordít fel Cas, az ajtónak repítve a legközelebbi tárgyat, ami egy párna volt.
James megpördült és már ott sem volt, én pedig csak felröhögtem a kiakadásra.- Máskor hozzám megyünk...- jegyezte meg kiakadva és ledőlve mellém.
Nem. Mielőtt még bárki bármit...nem csináltunk semmi olyat......haaaaa azt nem tekintjük annak, hogy az ágyban, mint egy kutya, rám mászott, és lesmárolt...és mivel mindezek közben takaró volt a hátán így egy kicsit félre érthető volt a helyzet...kicsit...nagyon.
De más tényleg nem volt...nem is akarok...illetve de csak nem... HAGYJUK! Utálom ezt a témet.
- "...Gyönyörű világot mi szerelemtől lángolt..."- dalolásztam az asztalomon dobolva, miközben a vöröske meg q gitárján szórakozott, szórakoztatva engem is a matek lecke meg írása mellett ha már segíteni nem tud.
- A tököm!- vágtam a tollat az asztalnak.- hogy a francba...
- Öt.- mondta, már én csak arra feleszmélve, hogy fölöttem nézi a füzetet. Hogy teleportált odaa?!
- h...he?
- Mondom öt. Tudod. Az eredény. Öt.- mondta.
- heh...- pislogtam. Buzi törtek soaem mentek...meg átváltás és ezt még a négyzeten, meg ezt osszd el hattal mikor semmi értelme.- aztarohadt!- számoltam utána csak kb.
- Nem vagyok én annyira hülye, csak lusta tanulni...- mondta kuncogva és vissza ült az ágyra, piszkálni a gitárját...de annyira prooofiii *w*
- woahh...köszi...- mondtam leírva a választ, még mindig sokk hatás alatt állva ..uhf.