Ep.12. Kicsit másképp

                                 KICSIT MÁSKÉPP...

Nahát nahát de szeressük a sulit...de mennyire. Meg a szarkazmust...
Konkrétan mindenki bele van esve mindenkibe, én meg boronáljam össze a kék fejűt meg violát...szerencsétlenről ordít, hogy kicsit homokos (mellesleg valahonnan ismerős is...) ...de mondjuk nekem semmi bajom nincs a melegekkel...sőt, tök jó elnézni őket, ahogy smárolnak...eh...ez beteges igaz?...
- áhh bocsi.- szólalt meg ahogy a fejéhez kapott.
Megfordultam. Viszont akit megláttam, igen meg lepett.
(Érthető legyen, valaki belém jött hátulról, és a hátamba csapódott a feje.)
- Semmi gáz.- fordultam meg. - azta rohadt!- szólaltam meg, mikor megláttam.- de rég láttalak! -Borultam a nyakába.
- Nikol?- pislogott rám, majd vissza ölelt.- mi ez a haj? Főképp mi ez a cucc?- kuncogott rám, az enyhén túl rockos, szegecses cuccaimra. Bár még az ízlések határán bellül volt.
- Ez igazán hoooossszú story.- mondtam es egy lágy puszit hintettem a jobb arcára.
- Ahaaaa... Bepasiztál.- vigyorgott rám, azokkal a nagy szemeivel, és kicst félre túrta a haját.
- Armin!- nevettem fel lecsitítva.
- jól van na!- kuncogott.- de mi történt a hajaddal? És mi ez a feketés...izé...lilás beütés he?- pislogott rám, és össze túrta a hajam.
- Levágattam és befestettem.- vontam vállat. - De szerintem így jobb.- mondtam vállat vonva, majd a kék fejű, rántotta hátra Armint.
- Pont téged ke-...!! Mi a..?!- nyöszörögtem. Akkor Alexy vagy ki, azért volt ilyen ismerős! Nagyooon hasonlítanak egymásra...
Akinek még nem tiszta, elmagyarázom, hogy Armin, a vélehetően, egyik legrégibb fiú HAVEROM. Igen, a haverom és semmi más. Na jó...még régen jártunk...de csak két hetet kb. Aztán pedig, úgy határoztunk, hogy maradunk haverok, mert az így vicces. Tudjátok, mikor egy barát, úgy is sok ahogy van, nem még egy kapcsolat. Egyébként a találkozásunk pedig elég mesebeli volt...egyszerűen lefejeltem az utca közepén, mert a kabátomat húztam be, és mikor felnéztem egyszerűen lefejeltem...aztán pedig, ő leejtette a videó játékát, ami a kezében volt, ami eltört...ügyes vagyok igaz?...aztán pedig megadtam a számom mert elkérte...és első találkánkkor, vittem neki egy ugyan olyan videó játékot, amit eltörtem. Hihi. Vicces volt azért. Egyébként ezt az Alexyt kb most látom harmadszorra, azt is egy nap alatt, azaz ma.
- Hihi. Ő az iker tesóm Alexy.- szólalt meg, mire már én is feléledtem a kábulásból.
- Azt tudom, hogy mi a neve...de...mi? iker tesód?- pislogtam furcsállva. Azért jó, hogy hétmérföldes haverok vagyunk, és nem tudom, hogy van egy IKET TESÓJA. Nem semmi a srác...
- Igen...azért nem tudsz róla, mert nem igazán találkoztam veled csak a városban itt ott. Ő meg mindenhol volt, csak nem arra. Illetve a városban esetleg, csak a butikban.- kacsintott rám kedvesen. Áhh akkor ezért volt olyan ismerős a srác.
- Értem.- mosolyogtam.- és ti most...
- Át iratkoztunk ide.- mosolygott rám kuncogva, mire én örömömben felsikoltottam és a nyakába vetettem magamat. Úúúúúúr isten de örültem neki! Az ex-fiú-lb -m abba a suliba jár mától ahova én! Wháháhá!!
- Hé!- éreztem a vállamon egy kissé erős markolást, és egy nem épp kedves hangot. Ki akar megfolytani? Kezdek félni.
- Áhh...- ugrottam le Arminról majd, egy szúrós szürke szempárral találtam szembe magamat, amin meglepődöttség tükröződött, látszott az utóbbi azon is, hogy fel van vonva mind a két szemöldöke. Hátdejó...
- Te meg mit csinálsz?- szólalt meg, (igen, ügyes aki már kitalálta,) Castiel.
Na ez hiányzik még nekem gratulálok! Egy féltékeny pasi! Azaz! Istenem...de jó. Ma ez most olyan biztos, hogy félre értette, mint, hogy kék a szemem. Fuuuh...
- dahabahArmin a....- nyökörésztem. Idegességemben ki sem tudtam nyögni semmit...illetve de, csak az nem volt értelmes..
Láttam, hogy a tekintét Arminra szegezi. És szinte elkezdi szétverni szemmel, azt hittem mindjárt neki fog ugrani. A pasim meg a haverom bunyója...nekem ez nem hiányzik!
- Egy régi haverom...nem kell mindjárt bepöcceni vörös.- mondta Armin, és az alkarját az egyik vállamra tette.  Én felnéztem Arminra, és egy "Ezt ne!" nézést küldtem felé mire egy értetlen, "miért?" fejjel válaszolt.
- Mit mondtál?!- szorult ökölbe Cas keze. Igen látszik, mennyire szereti, ha rajtam kívül bárki becézi. Egyébként tőlem sem szereti, csak morgással elviseli. Nem. Lesz. Balhé. Nem engedem.
- Talán probléma, hogy megjegyeztem a hajad szinét? Bocs. Mától rózsa leszel.- mondta vállat vova, mire láttam, ahogy Cas szemét még nagyobb düh önti el, és az összes ereje a kezébe szorul, amit meglendítve, az ifjú arcába szeretne vágni.
A másodperc töredéke alatt röppentem Armin elé, és kinyújtottam a kezemet, mire izomból a tenyerembe csapta az öklét, erre én meg se rezzentem, pedig rohadtul fájt. Felemeltem a fejemet, és rá néztem.
- Nem.- mondtam neki, majd a kezemet leengedtem. Érzem, ahogy zsibbad az egész. Ha ez Armint találja el, egy orrplasztika a programban lesz két héten bellül.
Fullra úgy jön ki az egész, hogy én védem, a -feltételezett - második pasimat...hmm...szerető? Lehet annak nevezni ezt? De mit töröm a fejem?!
A keze újból lendült, de most a falba vert egy rohadt nagyot, a fejünk mellett, majd úgy ahogy volt, öklöstül a falban, nézett rám.
- Csalódtam érted? De bazi nagyot. - mondta majd elrántotta az öklét a faltól, és fél másodperc múlva már ott sem volt.
Ezt jól megcsináltam. Gratulálok magamnak...Hogy lehetek ekkora béna idióta? Hah!
- Ehh.- pislogott Armin 2 percnyi némaság múlva, miközben a ikre, nem is foglalkozva a helyzettel, egyszerűen a lányok, fiúk ruháit mérlegelte, akik elviharoztak a közelünkben.
- Hehe...Emós.- hallottam egy felnevető hangot a folyosó szemben lévő falánál, két srác ajkairól kiejetve, és felém nézve. A düh fullra elöntött. A rock és az emo között baromi sok különbség van!! Miért kell összekdverni?! És miért szarik erre mindenki?!
Csattogó léptekkel, tüzet hányó szemekkel indultam el a két sráchoz. Mivel igen is magasítani akarom magamat, így magas sarkú volt rajtam, amit elég rendesen oda vágtam, ahogy közelítetten feléjük.Mire az egyik srác felszólal: "Ajajj!" És röhög egy sort. Na kössz.
- Bajod van akkor nekem mond!- löktem a falnak az egyiket.Hát de nagyon meghatotta, az egy külön misét megér.
A srác egyszerűen oda lépett hozzám, és az államat ragadta meg. A másik pedig szimplán csak próbálta elnyelni a röhögő görcsét.
- Azta milyen erős...hát tényleg.- A szarkazmust magamtól viselem el, és nem másoktól...felcsesz! Engem senki nem fokozzon le a -20-ra, mert fejbe vágom! De akkor mehet dokihoz! Bőven elég volt nekem régebben is...
- Szeretnéd megtapasztalni?!- kérdeztem lángoló aggyal...ilyenkor gondolkoznom is kéne...ami nem megy ha valakinek nincs agya. Tik-tak.
- Most beszartam.- kerekedtek ki a szemei három másodpercig, majd felröhögött. A kezemet ökölbe szorítottam, és lendítettem. De nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Hisz egyszerre történt három dolog egy rohadt század másodpercben.
Először is a kezem beszúrt, mivel azzal akartam bemosni neki, amibe Cas a jó elöbb belevert. Másodszorra pedig...A srác kitérítette az öklöm...azaz lefogta....de hogy ?! Hogy ehet ilyen simán egy ekkora erőt kitéríteni?! Hah...hagyjuk. Harmadszorra...hátulról egy kar ragadott meg, és a tengelyem körül félig megfordított, és szemben találtam magam vele. Majd mielőtt bármit felfogtam volna az egészből, már két puha ajak között pihentem.
A szemeim kikerekedtek. Elugrani nem tudtam...elmozdulni sem. A hátsó fogta az öklöm, a falnak vagyok szorítva, ez meg lekap...de ki az az "ez"?!
Mire felfogtam, azthittem lenyomok egy hidat. Visszajön 100 én után erre lekap...Armin megöllek barom!!!
A lábammal izomból bokán rugtam, mire felnyögött és ele gedett.
- Hupszi. Az emó-görl bepöccent mert lekapták. Na lépjünk...- erre már a két srác ott sem volt. De pont hidegen hagyott, hogy azok mit művelnek le.
- Te. Meg. Mit. Művelsz.- tagoltam le neki, és egyre csak az arcába bámultam. Nem hiszem el...ez...ez mi volt?
- Sajnálom.- mondta, és mintha csak kámforrá vállt volna, Ott sem volt....
A szemeimet egy pillanatra lehunytam, majd elnéztem a folyosó mélyébe. Mire csak egy vörös hajkorona...egy Castiel csapott a szemembe, és az a tekintet amit talán sosem akartam látni. "Rohadj meg!" Üvöltött az arcáról, majd lassú léptekkel hátat fordítva elment egy irányba...
Kicsit másképp képzeltem el ezt a napot...

Egyéb történet 26.

Nem tudok semmit. Semmit sem tudtam meg, hogy miért ilyen a tekintete napok óta.  Csak anynit tudok, hogy újra utálom  matekot...
És nem hiszem el, hogy, 11.es vagyok. És azt sem, hogy "pár hónapnyi"kóma után, hogy bírtam ennyire lemaradni az anyaggal.
Persze, járok mondhatni korrepetálásra, amivel az első fél év anyagait kapom meg tucat számra. Szóval egy büdös szabad percem sincs, mivel szinte két iskolába járok egyszerre, így arra sincs időm, hogy Cassal három szót válltsak, csak itt szünetben - na meg levélben az órák alatt de az más tészta-.
Szo'al itt ülök matekon, és csapdokom a tollat az asztalhoz komótos tempóban, mire Iris, kérlelő nézéssel állít le, már vagy harmadszor...
Sóhajtok, hátra dőlök a székben, majd felfigyelek rá, hogy már tele van írva a nyomorult tábla, nekem meg csak egy sor a füzetembe...profi.
Hajolok előre újból, hogy írjak, és érzem amint a homlokomat eltalja. valami mire felszisszenek. Egy papír galacsin talállt el, ami az ütközést követő pillanatban a földre gurul. Utána nyúlok, és csak ekkor veszem észre, hogy a tanár mérges szemekkel bámul.
- Mi van?- pislogok rá, mikor a markomba rejtettem A galacsint.
- A megoldást.- mondta szúrósszemekkel.
- 5.123.278.098, 004.- vágtam rá spontán, mire csak pislogni tudott, majd a fejét fogva fordult vissza a táblához, és magyarázva valamit firkált rá- számomra csak firka volt na...-.
A markomból, az ölembe ejtettem a galacsint, ahol hangtalanul kinyitottam. Írás alapján egyértelműen Cas.
"Jól vagy? Csak mert vörösebb a fejed mint a hajam xD" írta egy A/4es kockás lapra...totállll pazarlás.
Erre én felé fordultam, - hogy érthető legyen, én ültem az ablak felől az utolsó padban Irissel, ott is bellül, azaz az ablak mellett közvetlen, ő pedig a túlsó oldalon, ugyan ebben a pozitúrában, csak "forever alone" ként, mivel mindenki utál mellett ülni, mivel...idegesítő...szerintük. Én el tudnám viselni...- szóval felé fordultam, és bemutattam neki lazán a középső ujjammal, mire elnyelten röhögni kezdett.
Egyébként a vörösséget az idegességre értette, ha ez nem lenne tiszta.
"Kabbe! XD" dobtam neki vissza ezzel az üzenettel. Sikeresen - mivel célzási képességeim, szép szóval is jó szarok, - elé dobtam...azaz az elötte lévő pad elé.
Ő meg lazán felállt és komótosan oda sétált.
- Maga meg mit csinál?- rivallt rá a tanár.
- Tanár úr kérem, keresem az eredményt.- mondta komoly hanggal, és lehajolva.
A tanár a fejét fogta, a többiek, köztük én is, röhögő görcsben szenvedtünk.
- Hat ez hülye.- vertem a fejemet a padba röhögve, mint egy idióta...bár az is vagyok.

Kint, immár szünetben, az udvaron álltam a suli falánál, és a karkötőmet néztem, amit tőle kaptam karácsonyra. Ja, az is elmúlt, de semmi érdekes sem történt...ami meg igen...arról késöbb.
- tetszik?- kérdezte egy hang felettem mire felkaptam a fejem.
- Hülye! Megijedtem.- kuncogtam fel a végére. Ő mosolyra húzta a száját, majd szó nélkül meg csókolt.
-Te meg mi...- nyöszörögtem ki. Vissza tért eredeti pozíciójába, szólalt meg.
- Azt mondtad kapjam ne nem?- kuncogott fel. Hát ez ez...
- A faszomat...- néztem félre, a két értelmű - sőt több- válaszú mondatommal.
A mondatocskára térdeire ereszkedett, és a farmerom tetejét kezdte piszkálni, mintha le akarná szedni.
- Te meg mit...?!- léptem félre, és csak akkor esett le, hogy ő csak engedelmeskedett. Erre felröhögtem, de végére már a falat csapkodtam a röhögő görcsömben.

- Te annyira hülye vagy.- mosolyogtam rá, immár otthon, a ház előtt.
- Én csak engedelmeskedtem na. Azt sem szabad?- vágott kamu-szomi fejet.
- Áhh nem bírom ezt a fejed!- röhögtem fel, vállára csapva a kezemet.
Immár otthon ültem, és szenvedtem a matek leckémmel. Haza felé jövet folyamán nem történt semmi extra...ha azt nem tekintjük annak, hogy megakart enni, egy fél kilóméter magas kutya, és Cas védett meg...azért nem semmi jelenet volt..
Bár nem csak karcolásokkal úsztam meg, ahogy ő sem. De erről nem most.
Említettem már milyen mocskos dolog a szerelem? Minden időd leköti, szinte semmi jó nincs benne de te még is imádod a helyzetet, és nem akarod, hogy vége legyen.
De ez Cassal vakahogy más...abban pozitív is van. Jól el lehet vele baromkodni, meg...ahh egyszerűen annak is örülök, hogy él...
Senkibe nem estem még bele ennyire...Még Jamesbe sem...bár ő elég durva szerelem volt...vissza sem akarok gondolni.
Apropó James. Ehh igen...nem véletlenül nem tettem eddig szóvá a Lyses találkát, ami nem rég zajlott le. És nem véletlen adtam ennek ilyen csöpögős intrót...
Szóval...Lyssel találkoztam náluk...nem véletlen mondta, hogy hozzájuk menjek...mivel Cas a parkban megláthatott volna, ami nem lett volna jó...mivel, azt tudtam meg, hogy Cas csont féltékeny arra a buzi fejű exemre. És mivel Lysnek nyavalyog folyamatosan, így tudta csak egyedül ő, és azért szólt, mert tudja, hogy ha Cas féltékeny, bármire képes.
Hát konkrétan szivecskék pattogtak a szememből. Hát nem írtó cuki? *w* féééltékeny, hát milyen aranyos...viiii...*3*
Azthiszem Lys nem csoda, hogy csodálkozott mikor a kijelentésére vigyorogva kuncogtam egy fél órát...eh.

- A Qrva életbe nem tudsz kopogni?!- ordít fel Cas, az ajtónak repítve a legközelebbi tárgyat, ami egy párna volt.
James megpördült és már ott sem volt, én pedig csak felröhögtem a kiakadásra.- Máskor hozzám megyünk...- jegyezte meg kiakadva és ledőlve mellém.
Nem. Mielőtt még bárki bármit...nem csináltunk semmi olyat......haaaaa azt nem tekintjük annak, hogy az ágyban, mint egy kutya, rám mászott, és lesmárolt...és mivel mindezek közben takaró volt a hátán így egy kicsit félre érthető volt a helyzet...kicsit...nagyon.
De más tényleg nem volt...nem is akarok...illetve de csak nem... HAGYJUK! Utálom ezt a témet.
- "...Gyönyörű világot mi szerelemtől lángolt..."- dalolásztam az asztalomon dobolva, miközben a vöröske meg q gitárján szórakozott, szórakoztatva engem is a matek lecke meg írása mellett ha már segíteni nem tud.
- A tököm!- vágtam a tollat az asztalnak.- hogy a francba...
- Öt.- mondta, már én csak arra feleszmélve, hogy fölöttem nézi a füzetet. Hogy teleportált odaa?!
- h...he?
- Mondom öt. Tudod. Az eredény. Öt.- mondta.
- heh...- pislogtam. Buzi törtek soaem mentek...meg átváltás és ezt még a négyzeten, meg ezt osszd el hattal mikor semmi értelme.- aztarohadt!- számoltam utána csak kb.
- Nem vagyok én annyira hülye, csak lusta tanulni...- mondta kuncogva és vissza ült az ágyra, piszkálni a gitárját...de annyira prooofiii *w*
- woahh...köszi...- mondtam leírva a választ, még mindig sokk hatás alatt állva ..uhf.