Egyéb történet 25.

    -Értsd meg, hogy én csak téged szeretlek!!!- kiáltottam utána,  majd elcsuklott a hangom és térdere estem.

Haragudtam rá, de egyszerűen, egy ilyen vörös ördögre igazán nem lehet.

A fejemet lehajtottam és a földet jutalmaztam meg a tucat könnyemmel. Ha elveszítem abba beledöglök.

    - Idióta!!! Hogy volt ehhez pofád?!- ordít James.

- Idióta a jó édes anyád. Szeretnél közeli kapcsolatot létesíteni az öklömmel?! Közel jársz. - sziszegte Cas.

A szobámban ülve hallgattam, ezeket a csodás párbeszédeket.

A cica elkezdett a takaróm alá bújni. Hát irtó cukiii. Halkan felkuncogtam és a hátát simiztem meg. A lábaimat felhúzva az ágyon, pillantottam fel a gépemre, ahol az a bizonyos facebook üzi jelzésre figyeltem fel.

   Hát ez meg mit akar?

Lys: Szia. Mi újság mostanság?

Nikoo: Hali. Nagyon semmi... Elunatkozok magamnak ;)

Lys: Na, valami normális?  :D

Nikoo: Hát tényleg semmi =D

Lys: Az akkor tényleg sok... figyi dumálnunk kellene.

Nikoo: Jesszusom, mi van? O.o

   Komolyan megijedtem. Ha ez már eleve rám ír akkor már baj van. Felvont szemöldökkel figyeltem a monitort. Az a bizonyos "Látta: 20:15" jelent meg a szemem előtt. Azt is láttam,  hogy be ír valamit. Majd kitörli. Majd újból be ír valamit, és tétovázik, hogy el-e küldje. Majd újra kitörli.

Lys: Csak beszélni akarok veled ennyi az egész. Mikor érsz rá?

   Küldte el végül.

Nikoo: Akármikor... Holnap du. 2 park mondjuk?

Lys: Inkább gyere át.

Nikoo: oks

   Aztán még pár szót beszéltünk, majd a zöld kis karika a neve mellett telefonná változott.

   A hangok ellaposodnak kint. Szétverték egymást, esetleg leszúrták, vagy valami hasonló? lagalább nem kell hallanom a hülyeségeket. De baromi éhes vagyok.

Lassan belebújtam a papucsomba, és zsebre vágott kezekkel nyitottam ki halkan az ajtót, majd becsuktam magam mögött.

- Ni?- láttam, ahogy a lépcső aljához áll oda James.- Jézusom végre!- sóhajtott egyet.- azt hittem már történt veled valami.- mondtam.

Erre csak szimplán elsuhantam mellette, és a konyha felé igyekeztem.

- Mi történhetett volna bent a szobámban, úgy, hogy egyedül vagyok?- vontam fel fél szemöldökömet szemet forgatva. Kajaaaaaaaa gyere a mamához. Mondjuk elég sokáig kibírom kaja nélkül, de msot kivételesen éhes vagyok...na mindegy. Gyors elkezdtem összedobni két szenyát, épp a párizsi szeleteket pakoltam rá a vajas kenyérre, mikor a derekam alatt erős karokat éreztem meg.

- Mi a-?!- fordítottam, hirtelen a fejemet hátra, azzel orrba vágva az illetőt, de csak megrándult nem eresztett el.- Engedj el.- sóhajtottam ki. Furcsálltam de nem James volt, hanem Castiel.

- Nem. Mert megint be mész, és nem foglak látni.- mondta és türelmesen állt, és egyre közelebb vont magához.

- Ne akard, hogy fel képeljelek.- sziszegtem a fejemet rázva.

- Nikol, nyugodj le.- sziszegte, egy mozdulattal megfordítva engem, hogy szemben legyek vele.

- Tudtommal, te haragszol én rám.- mondtam a számat rángatva,

- Én...nem haragszok...- mondta, és a szemközti falat bámulta.- Nem...mert....nem és kész.- mondta a fejét rázva meg.

Itt valami sunyítás van...

Csak nagy szemekkel, és semleges arccal néztem rá. Nem igazán vágom, hogy mit nem mond el, de valamit sunyít...

Egyéb történet 24.

De kafa a szobában ülni lefejelve az asztalt és öklözni a falat...mikor a macska közben a szobádban rohangál fel-alá...baromi jó ám...
Erre a megállapításra akkor jöttem rá, mikor ugyan ezt csináltam...hogy miért?
Mikot haza értem Tess épp leordította a fejemet, hogy miért kellett cirkuszt rendezni...vágod...nekem...mikor ők a főkolomposok...mondom az édes anyukádat csesztesd ilyenekkel...
Deeee ha ez nem lett volna elég, apa állt a szoba ajtóm elött és elszámolást követelt, hogy mit csináltam ÉN Tessel meg Jamessel...Hát ok. Ehez már hozzá sem szólok...
Csak félre löktem és bevonultam a szobámba. A fülest a fülembe bedugtam, bár rockot hallgatni kedvem nem igazán volt...mivel az megint csak a fiúkra emlékeztetne, így beraktam egy szomi számokból összerakott válogatást, és a falat kezdtem előszeretettel verni.
Itt tartunk most, hogy kb élni sincs kedvem...ja, azt meg kihagytam, hogy anyámtól kaptam egy sms-t amit elolvasni nem mertem még...
Nya...kihagytam volna még valamit?...asszem nem.
Arra lettem figyelmes, hogy óvatosan kihúzzák a fülemből a fülest.
- Nem hallottál még a kopogásról?!- rivalltam rá fel sem nézve.
- De...és kopogtam is, csak talán bömböl a füledben a zene és nem hallottad...- fogta le az öklömet, a mondatot kipottyantva a száján, hang alapján Castiel.
~ Jogos...~ gondoltam de nem szóltam semmit. Ha engem kérdezel, egyik sem érdemli meg ccc...
- Megkukultál?- emelte fel az államnál fogva a fejemet.
- Ha nem beszélek az azért lehet, mert nem akarok nem gondolod?- sziszegtem elfordítva fejemet.
- Neked mi bajod?- vonta fel a szemöldökeit. Az elmémet elborította a kérdés vízhangja, és felugrottam. A székem nagyot csattant a padlón, igen nagy ricsajt keltve. Hátra léptem egyet, és vérben forgó szemekkel megszólaltam.
- Szerinted mi bajom lehetne?! Mint két ovódás szapuljátok egymást, én pedig nézem! Felejtsétek el!- sziszegtem. A düh elöntött teljes egészemben. De totálisan.
- ...ki kondta, hogy nézd?- fordult ki az ajtón, becsukva maga után.
G.A.T. Nikol...ezt jól elintézted, bravó!
Háttal levágtam magamat az ágyra, elmém mégis suttogta a szavakat: "...Menj utána. Ha nem teszed bármi történhet. Menj utána..."
De nem akartam. Nem akartam bűnösnek érezni magamat pedig jogosan érezném annak hiszen James is miattam van itt...na de mindegy...
Nagy nehezen nyögve egyett mérgesen, felültem, majd egy sóhajtás után kirohantam.
Nagy ügyesen leszaladtam az emeleten, és egy jóóót beletérdeltem a sarokba profin...azaaaaz!De nem érdekelt...akkor még...
Immár bicegve de kirohantam a konyhába, és Jamest láttam meg a kagylót markolászva vérző orral. Na ez Cas volt.
- Hol van?!- kérdeztem kicsit szaporábban véve a levegőt.
- A kis barátod? Miért mondjam meg? Nézd meg mit művelt!- nézett rám félszemmel.
- Letojom!!! Nyögd már ki vagy az én öklöm nyomát is megtalálod majd a pofádon!!- sziszegtem.
- Nem tudom na! Valahova ki.- mondtam szemet forgatva. Nekem több sem kellett, kirohantam...ugyan még mindig bicegve. Nem látok sehol senkit. Mi ez már?! Castiel hol vagy?
Azt sem tudtam merre induljak...felesleges erőlködni. De biztos nincs messze mert csak pár perc telt el...
Hát akkor próba szerencse. Menjünk a parkba, ahol a cicát találtam.- mellesleg az még mindig csak szaladgált fel-alá. - Hát elindultam.
Reményel tele indultam neki az útnak ahogy a parkba szaladtam.
Korom sötét volt továbbra is. Konkrétan semmit sem láttam. De tényleg.
Nagyot sóhajtottam. Esélytelen.
De nem szabad feladni, mondogatván ezt magamnak,  sétáltam össze vissza.
Egyszer valami halk szisziegést hallottam meg,  mint mikor Jackeobbal voltunk az erdőben.
Oda fordultam,  és Castiel láttam meg lehunyott szemekkel egy fának dőlve. Oda menjek vagy ne?  Nem érdekel, ha már eddig eljöttem oda megyek.
Lassú,  halk léptekkel kezdtem közeledni felé.  Láttam,  hogy  fél szemmel rám sandít,  majd nagyot sóhajt.
- Menj vissza a kis barátodhoz, jól jönnél neki a betört orra mellé.- azzal fogja magát és tovább áll.
- És szerinted ezt az egészet én akartam? Szerinted én hívtam ide? - kérdezgettem felé köpve a szavakat .
- Chh...- az sem a te hibád,  hogy ott álszent a karjaiban,  és én idióta meg bemegzek hozzád,  megálázkodom a nagy büdös semmiért,  erre te elő jössz azzal,  hogy nem a te hibád? - állt meg de nem fordult felém.- Te komolyan ennyire nem érted? - kérdezte.
- Azt eddig is tudhattad,  hogy nem vagyok normális...- sóhajtottam a pulcsim alját markolászva. - Sajnálom,  de én nem akartam...- folytattam volna de tudtam,  hogy igaza van,  mert nem ellenkeztem...meg úgy eleve is...ebből én úgy sem jövök ki jól.
- Ja,  én sem akartam beverni szerencsétlen pofáját...Tiszta véletlen volt. - forgatott szemet.  Ezt az érezhető iróniát,  amint produkál ch...
- Most, miért vagy- ....- kezdtem bele de elszórult a torkom.
- Miért vágzok ilyen?!- fordult hirtelen felém. Oda jött hozzám,  és egy fának tolt neki. - Nézz ide! - mutatott két ujjal a két szemére. - Látod?! Nem gondotam volna,  hogs ekkorát kell bemned csalódnom.- mondta. A szemeit néztem,  amikből harag, csalódottság és szomorúság keveréke ordítótt.
- De én nem akar...tam.- mondtam elcsuklott hanggal. Az milyen kifogás már,  hogy megzavaradok Jamestől? Akkor meg azt hiszi még mindig szeretem.
- Leszarom!- azzal hátra lépett. - komolyan mondom, menj vissza ahoz az idiótához, és vígasztald meg. - mondta megfordulva,  és elindulva a park másik fele felé.
- Cast-.......- kezdtem bele de könnyek gurultak le az arcomon. Itt fog hagyni? Nem akarom...én nem akarom...
Miért vagyok ennyire idióta? 

Egyéb történet 23.

Az alak egyre közeledett majd kezdett kiralyzolódni...ember volt.
Összerezzentem. Tuti a Figyelő vagy hasonló áááh...
Egy halk "Nikol" hagyta el a száját...a Figyelő tud beszélni egyálltalán? O.o
Nem reagáltam szóval semmit, csak felugrottam, és hátrálni kezdtem.
- Én vagyok ne félj!- hallottam egy valamilyen ismerős hangot...oh hát persze...
- Tőled félek a világon a legkevésbé...- sziszegtem.
- Nem sokat változtál.- vigyorodott el. Olyan közelségbe került, hogy félig láttam az arcát. A haja megcsillant abban az aprónyi fényfoszlányban ami még látszódott. A haja még mindig isteni szőke...bár én jobban undorodok tőle, hogy azt figyeljem.
- Te se James...- vigyorogtam rá cukin.- még mindig-...- majd lefagyott az arcomról a vigyor.-...egy undorító féreg vagy.- sziszegtem.
- Te pedig még mindig egy írtó sexy cukiság...- jött közelebb ahogy belenyomult az arcomba.
Én, mintha pofon akarnám vágni, lendítettem a kezemet, de mielőtt csattant volna szimplán eltoltam az arcánál fogva.
- Nem szégyeled magad azok után? Elvileg barátnőd is van nem de?!- mordultam rá. Ő vállat vont és immár normálisan állt előttem kimászva az arcomból.- idióta. ..- sóhajtottam. Itt flörtölgetni akar velem miközben pedig -látszólag- Tessél jár... de szánalmas...
- és...miújság veled mostanság ? - kérdezte kissé talán zavart mosollyal.
- és mi közöd is van neked ahoz ?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
Erre széles vígyor telepedett az arcára, és beletúrt a szőke tincsei közé.
- Látom találtál már helyettest. Gondolom a vöröske az lenne.
- Van neve is, csak,  hogy tudd...- szisziszegtem rá.
- Hát engem az nagyon érdekel ám...- mondta és közelebb lépve a kezei a derekamon helyeződtek el.
- Érdekeljen...- fejtettem le a kézét. Engem ne ölelgessen így senki.
- Neked meg mi bajod?- kérdezte összevont szemöldökkel mikor a kezét el löktem.
- szerintem ez nem kérdés.- erre a cica mocorogni kezdett a pulcsimban. Gondolom felébredt a mocorgásra.
- Niko, mondtam, hogy ne-...
- Nem érdekel! Fogjad már!- kiáltottam fel.- ha képes voltál ezt csinálni velem akkor most kuss!- sziszegtem.
- Kis tüzes...mint rég.- vigyorodott el és a haját söpörte el a szeméből.
- Fogd. Be. A. Pofád.- sziszegtem lángoló tekintettel. Szinte megvertem volna...
- Most miért? Jól meg voltunk együtt nem de?- kérdezte mosolyogva...de a mosolyát miért nem hagyta otthon?! Ellen állhatatlan.
- Meg. Csak nem akartam másik 25 mellett még "jól meg lenni".- mondtam lesúlytva rá a tekintetemmel. Mintha érezte volna, hogy meg égeti hisz felszisszent, és leengedte a kezét.
- nem volt ott 25. Csak egy. Az pedig te.- mondta a rendes komoly hangján és a szemeivel a szemeimbe nézett.
- Fújj ne gyere már a nyálas hülyeségeiddel.- zavaroban a cicát néztem.- és még is ki volt a parkban?
- Mondtam, hogy azt nem mondhatom el. Akkor is és most is. De semmi közöm nem volt hozzá. Hányszor esküdjek még meg??- lépett közelebb.
- persze én pedig beképzeltem, hogy faljátok egymást. Most pedig a barátnőmre hajtasz. Szánalom.- el akartam futni. De valami vissza húzott. A lábaim nem mozdultak...az a valami pedig a tekintete volt.
- Nem hajtok rá... cs-...
- CSEZDMEG MI EZ MÁR?! ENNYIRE HÜLYÉNEK NÉZEL?! Istenem...láttalak titeket a szoba közepén nem zavar?!- kiabáltam vele.
- Kuss már.- fogta be a számat ahogy közelebb jött. A másik kezével újra a derekamat fogta meg...agyrém.- Tess csókolt meg engem. És én nem akartam. Csak...be kellett vágódnom nála...- mondta láttam a szemén, hogy folytatná de elnyelte.
- mégis miért?- néztem fel rá, ahogy leszedtem a számról a kezét. Még mindig jól esett a közelsége bevallom...valamiért éreztem, hogy igazat mond, hiszen a fiún látszott ha így vissza gondolok a csókjelenetre, hogy meglepett.
- ...t...téged akartalak megkeresni...- mondta halkan és a szemeimbe bújt bele. A másik kezével pedig kisímitott pár tincset az arcomból. Nagy szemekkel néztem rá. Valyon igaz lenne? Ezek után...merjek neki hinni?...becsapott...vagy...igaz amit mond? Valyon tényleg nem mondhatja el?...
Nem szóltam semmit, hiszen én sem tudtam mit mondhatnék neki...
Értetlen okokból megtámasztottam a kezeimet a mellkasán, és lefelé néztem. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem.
Halk, és hirtelen abba maradó zörejt hallottam. Majd onnan valami sziszegést.
Oda kaptam a fejemet.
Bármit...csak ezt nem akartam látni.
Lehunyott szemekkel, és ökölbe szorított kezekkel állt jó pár méterre...Castiel.
- Te meg m-...?- kezdtem bele.
- SZÉTVERLEK MOCSODÉK!-  vágott a szavamba persze nem nekem szánta...engem sosem bántana...gondolom.
Hirtelen mellettünk termedt engem pedig el lökött Jamestől.
Baromi nagy mázli...pont a cicánál fogva lökött el, így az felsziszegett és kaparászni kezdte a pólómat.
- Mi bajod?- kérdezte nagy szemekkel nézve rá James.
- Fogd be a pofád vagy segítek!- lölte neki Cas egy fának de olyan erővel, hogy azthittem ott rokkan össze. De tudom, őt sem kell félteni, elég kemény tud lenni...ne...csak verekedést ne.
- öcskös...- lépett Cashoz közelebb.- velem te ne ordítozz vöröske. Vagy egész véletlen betörik az a cuki kis koponyád.- mondta teljes nyugodtsággal.
- Meg fo-...- kezdte Cas.
- FOGJÁTOK MÁR BE!- sziszegtem közbe. Ahogy felugrottam.- ennyire gyerekesek vagytok?! Istenem...Tudtommal nem vagytok ovodások, hogy "jejj verjük szét egymás fejét és minden ok"!!- kiabáltam ahogy a két kezemmel ellöktem őket egymás közelségéből. Nem. Nem vagyok ez izom kolosszus, hiszen annak kell lenni, ha két ilyen szinten egymásnak eső srácot akarsz elválasztani. Csak van egy varázsom. Az pedig az egész valóm, amitől mindkettő ellágyul, így ez nem olyan nagy feladat...nekem.- ne legyetek ennyire gyerekesek könyörgöm.- mondtam és ránéztem Jamesre majd Casra.
- De ez a-...- kezdet bele mind a kettő.
- Nem érdekel!!- sziszegtem, és kiléptem a kettő közül.- ha ennyire idióták vagytok, látni sem akarom egyikőtöket sem!- ezzel elrohantam, és kezeimet a cicán tartva, hogy ne essen le, futottam az kifelé. Elértem az utcára majd már lassabb tempóban mentem de még mindig nem nevezhető gyaloglásnak. Baromira irritállt mind a kettő jelen pillanatban, így kénytelwn voltam blokkolni a gondolataimat valamilyen szinten.
Tényleg ennyire gyerekesek? Vagy...csak a féltékenység ordít belőlük. Valószínű, hogy az utóbbi a helyes válasz.